Selous Vadvédelmi Terület
| Selous Vadvédelmi Terület | |
| Világörökség | |
 | |
| Elefántok a Selous Vadrezervátumban | |
| Adatok | |
| Ország | Tanzánia |
| Világörökség-azonosító | |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | IV |
| Felvétel éve | 1982 |
| Veszélyeztetettség | 2014– |
| Elhelyezkedése | |
 Selous Vadvédelmi Terület
Pozíció Tanzánia térképén
| |
 d. sz. 9° 00′, k. h. 37° 24′9.000000°S 37.400000°EKoordináták: d. sz. 9° 00′, k. h. 37° 24′9.000000°S 37.400000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Selous Vadvédelmi Terület témájú médiaállományokat. | |
Selous Vadvédelmi Terület vagy Selous Vadrezervátum a világ egyik legnagyobb védelem alatt álló területe Tanzániában. 1982-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára. Területe 50 000 négyzetkilométer, körülbelül egymillió állat élőhelye. A vadrezervátum magába foglalja a Mikumi Nemzeti parkot és a Kilombero Természetvédelmi területet.[1]
A térségben a sűrű erdőktől a nyílt fás-füves tájakig többféle növényi övezet található. Nagyobb részét lombhullató erdő borítja, mellette sztyeppék, szavannák, elszórt erdősávokkal tagolt füves térségek találhatók. A talaj viszonylag terméketlen, a tél pedig száraz, ennek ellenére nagy a vadsűrűség és az itt élő fajok száma. Ez a sokszínű élőhelynek, az ivóvízbőségnek és az emberi települések hiányának köszönhető. A rezervátumban mintegy 400 állatfaj él, 1986-ban 57 faj körülbelül 750 ezer egyedét jegyezték fel. Az itt élő gnúk számát ekkor 150 ezerre, az elefántokét 100 ezerre, az antilopokét és zebrákét 50-50 ezerre a vízilovakét 20 ezerre becsülték. A különféle növényzeti zónák zsiráfoknak, valamint gepárdoknak, párducoknak és oroszlánoknak nyújtanak élőhelyet. 1994-ben az illegális vadászat miatt az elefántok számát már csak 50 ezer példányra becsülték, ami az ország teljes elefántpopulációjának a fele volt.[2]
Története
[szerkesztés]Az 1851-es angliai születésű Frederick C. Selous kalandvágyból húszévesen Afrikába utazott. Az első világháborúban német golyóktól esett el a Rufiji-folyó közelében. Néhány év múlva azok a területek, melyek feltérképezésében meghatározó szerepet vállalt, a Selous Vadrezervátum nevet kapták.[3]
Kelet-Afrika Kilimandzsárótól délre fekvő területe felett a németek szerezték meg a felügyeletet. 1910-ben II. Vilmos császár Tanganyika délnyugati részét, így a mai vadrezervátum területét is születésnapi ajándékul adta feleségének.[4] A német kormány 1905-ben létrehozott egy kis vadrezervátumot, melyet Afrika első vadvédelmi körzetének tekinthetünk.[5] A védett területek szétszórtsága azonban nem tette lehetővé a vadvédelem hatékony kialakítását, ezért a britek 1922-ben Selous Vadrezervátum néven, megközelítőleg 2 500 000 hektáron egyesítették a védett területeket.[6]
Vízrajza
[szerkesztés]A szövevényes vízrajzú területen a folyók egész hálózata alakult ki: a Mswega, a Mhangasi, a Sumbadzi és a Njenje összefolyása alkotja a Luwegót és a Kilomberót, e kettő a Shuguli-vízeséseknél a Rufijiben egyesül, melynek vize még a Nagy Ruahával és a Lungonyával is gazdagodik, mielőtt az Indiai-óceánba torkollana. A folyókat kétoldalt végig galériaerdők szegélyezik.[7]
Növény- és vízrajza
[szerkesztés]A ligetes szavannát Terminalia fák és cserjék színesítik, a keleti rész ártereit már fa nélküli, füves pusztaság borítja. Az ökoszisztémák sokszínűsége, a nagy kiterjedés és a minimális emberi jelenlét hozzájárult Selous rendkívül gazdag faunájának kialakulásához. Valószínűleg a földön itt élnek legnagyobb számban elefántok, nílusi krokodilok, hiénakutyák, kafferbivalyok és vízilovak.[8]
Galéria
[szerkesztés]-
Légi fotó a rezervátumról -
Zsiráfok és egy gnú -
Elefántok -
Állatok vegyesen -
-
Selous -
Turisták nézik az oroszlánokat -
Tó
Források
[szerkesztés]- ↑ Selous Game Reserve. [2009. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 18.)
- ↑ Wild Heart of Africa. The Selous Game Reserve in Tanzania. Johannesburg: Rowland Ward Publications (2009. november 2.). ISBN 978-0-9802626-7-4
- ↑ Archivált másolat. [2016. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 5.)
- ↑ https://rainforest-rescue.org/mailalert/883/unesco-sacrifices-wildlife-preserve-for-uranium-mine
- ↑ Vera, Varun and Ewing, Thomas (April 2014) Ivory's Curse Born Free USA and C4ADS, Retrieved 16 May 2014
- ↑ http://thecitizen.co.tz/magazines/37-tanzania-top-news-story/23732-dar-wins-uranium-battle.html[halott link]
- ↑ Fletcher, Martin (16 May 2014) Haul of shame The Daily Mail, Retrieved 16 May 2014
- ↑ Schiffman, Richard (17 May 2014) "Ivory feeds Africa's wars" The New Scientist, Volume 222, No 2969, page 10, also available on the Internet [1] but may need a subscription
